Gyógynövények az Őrségben

A „gyantásországnak” is nevezett Őrségben sokféle növénytársulással találkozhatunk, többek között elegyes- vagy elegyetlen erdei fenyvesekkel, nyíres-csarabos fenyérekkel, gyertyános tölgyesekkel, bükkösökkel, száraz kaszálórétekkel, lápokkal, láprétekkel és különböző vízparti társulásokkal.

A sokféle növénytársulásnak köszönhetően e táj rendkívül gazdag gyógynövényekben, melyek gyűjtése és használata mindig hozzá tartozott az itt élő emberek mindennapi életéhez. Itt éppúgy találhatunk olyan gyógynövényeket, amelyek a természetes állomány veszélyeztetése nélkül gyűjthetők – kivéve a természetvédelmi területeken élőket (pl. erdei fenyő, csarab, réti legyezőfű, réti füzény, ezerjófű), és olyanokat, amelyek az országban szinte csak itt találhatók meg (pl. kereklevelű harmatfű), és emiatt szigorú védelemre szorulnak. Ezek mellett számos gyógy- és fűszernövényt kiskertben termesztenek az emberek, hogy azokkal mindennapi ételeiket ízesítsék és változatosabbá tegyék.

Az Őrség két, kiemelkedően fontos élelmiszer- és (gyógy)növénye a tök, illetve a hajdina (vagy pohánka), melyek termesztésével, feldolgozásával és használatával részletesebben a fesztiválok alkalmával ismerkedünk meg. Emellett érdemes említést kell tenni még a kék héjú, illatos kormin szőlőről, melyből kitűnő lekvárt és pálinkát készítenek, valamint a térségben található alma-és körte tájfajtákról is.

 

A következő összeállítás az Őrségben gyakrabban előforduló és termeszthető gyógy-, fűszer-, és ehető (vad)növényekről ad vázlatos áttekintést. A növényismertetések mellett található betűkombinációk magyarázata:  gyógynövény - GYN, fűszernövény - FN, ehető (vad)növény - EN.

 

Megjegyzés: a növényképeket Babulka Péter készítette.

 

 

 

Gyógyhatású élelmiszernövények

Vadon élő gyógynövények

 

 

Termesztett gyógynövények

 

Armoracia rusticana P.Gaertn., B.Mey. & Scherb. – Közönséges torma (Keresztesvirágúak családja – Cruciferae) (GYN, EN)
Lágyszárú, vadon is előforduló évelő növény, melyet egyévesként is termesztenek. Gyöktörzséből talp- és szívógyökerek, valamint 2-3 arasznyi hosszú lándzsás levelek és magasra növő sártorvirágzat fejlődik. Népi gyógyászatunk egyik igen fontos növénye, melyet elsősorban légúti megbetegedések és panaszok (meghűlés, asztma, köhögés, tüdőgyulladás) kezelésére használnak. A modern fitoterápiában belsőleg a légutak és a húgyutak fertőzéseinek, illetve étvágytalanság kezelésére használhatók a torma kivonatai. Külsőleg reumás bántalmakra bedörzsölőszerek alkotórészeként és a hajhullás folyamatának lassítására alkalmas készítmények hatóanyagául szolgálnak a gyökérből előállított alkoholos kivonatok.
Borago officinalis L. – Kerti borágó (Érdeslevelűek családja – Boraginaceae) (GYN, EN)
Kis-Ázsiában, Dél-Európában és Afrikában honos, nálunk kiskertekben is szívesen termesztett, 50-100 cm magasra növő, egyéves, érdes szőrökkel borított növény. Ehető virágai élénkkék színűek. A magvaiból kinyert zsíros olajat érelmeszesedés megelőzésére, egyes bőrfolyamatok (pl. akne, atópiás dermatitis, psoriasis) és reumás eredetű megbetegedések kiegészítő kezelésére, illetve kozmetikai készítmények vivő- és hatóanyagaként használják.
Leveleiből salátát, főzeléket készítenek, virágaival sajtok, túrók díszíthetők, illetve kandírozva is fogyaszthatók.

Calendula officinalis L. – Kerti körömvirág (Fészkesvirágzatúak családja – Asteraceae) (GYN, EN)
A Mediterráneumból származó egyéves, 30-60 cm magas, lágyszárú növény. Levelei szórtállásúak, hosszúkás lándzsásak, finoman fogazottak, a csúcsuk lekerekített. A hajtások csúcsán magányosan elhelyezkedő fészekvirágzat élénk- vagy narancssárga színű. A népi gyógyászatban elsősorban a nehezen gyógyuló sebeket kezelik a nyelves virágokból („sziromlevelekből”) állati zsiradékok felhasználásával készült kenőccsel. A modern fitoterápiában a virágzatot, illetve a nyeles virágokat száj- és toroköblögetésre, nehezen gyógyuló sebek, kelések, fekélyek, lábszár-visszértágulat és aranyér kezelésére alkalmas készítmények (kenőcsök, krémek, gélek) hatóanyagaként használják. Emellett gyógyteák összetevőjeként gyomorhurut, gyomor- és nyombélfekély, epebántalmak, illetve az emésztőrendszer görcsös állapotainak megszüntetésére is gyakran használják a virágzatot.
Leveleit salátokhoz adják, virágaival pedig ételeket díszítenek.

Echinacea spp. Kasvirágok (Fészekvirágzatúak családja) (GYN)
A kasvirágok észak-amerikai őshazájú évelő növények, melyeket Európában dísz- és gyógynövényként egyaránt termesztenek. Hazánkban elsősorban a 1,5 méteres magasságot is elérő bíbor kasvirágot [E. purpurea (L.)Moench, l. a képet] és az alacsonyabb termetű keskenylevelű kasvirágot (E. angustifolia DC) termesztik. Tőleveleik hosszú nyelűek, lándzsásak vagy hosszúkás elliptikusak, serteszőrösek. Az 1,5 m magasra megnövő növő bíbor kasvirág dekoratív fészekvirágzatai az elágazó szárak ágcsúcsain találhatók. A virágzat csöves virágok borította középső része kúp vagy gömb alakú, a nyelves virágok rózsaszín vagy bíborpiros színűek.
A hazánkban csupán néhány évtizede ismert kasvirágok virágos hajtásait és gyökereit antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és a szervezet nem specifikus ellenálló képességét fokozó hatásaiért használják a gyógyászatban, főként gyári készítmények (tabletta, csepp) formájában.

Hyssopus officinalis –  Kerti izsóp (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae) (GYN)
Nyugat-és Közép-Ázsiában honos, aromás illatú, évelő törpecserje. Hajtásai 20-60 cm magasak, kopaszak, felállók, a talaj közelében fásodók, barnás színűek. Levelei keresztben átellenesen állók, ellipszis alakúak, ép szélűek, szálasak, lándzsásak, kihegyezettek vagy tompák. A nyár második felében és ősszel nyíló virágai álfüzérbe rendeződnek, egy oldalra nézők, általában kékek vagy ibolyaszínűek, de ritkán fehérek vagy rózsaszínűek is lehetnek. Virágos hajtásait köhögéscsillapító és hurutoldó teakeverékek alkotórészeként, kivonatait és illóolaját lábgombásodás, fokozott izzadás csökkentésére és szagtalanításra alkalmas készítmények előállításához használják.

Lavandula angustifolia P. Mill. [syn.: L. officinalis Chaix.] – valódi levendula (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae) (GYN, EN)
A levendulák évelő félcserjék, őshazájuk a Földközi-tenger vidéke és Délkelet-Ázsia. Hazánkban nagyobb mennyiségben a francia- vagy valódi levendulát termesztik, melynek magassága 40-60 cm, az idősebb bokor átmérője 80-120 cm. Virágot viselő hajtásai 20-40 cm hosszúak, egyszálasak, csak az alsó részükön levelesek. A hajtások csúcsain álfüzérbe rendeződött virágaik színe lila.
A virágoknak nyugtató, szélhajtó és görcsoldó; az illóolajoknak belélegezve nyugtató, külsőleg gyulladáscsökkentő hatásuk van: Ezek alapján a virágokat nyugtató- és emésztésjavító teakeverékek; az illóolajat gyógyfürdők, masszázs- és fürdőolajok, illetve bedörzsölőszerek alkotórészeként szorongásoldásra, alvás elősegítésére és reumás panaszok enyhítésére, valamint kozmetikai készítmények alkotórészeként és parfümök illatanyagaként hasznosítják.

Levisticum officinale Koch - Lestyán (Ernyősvirágzatúak családja – Apiaceae) (GYN, FN)
Levesfűszerként is ismert, dél- és nyugat-ázsiai származású, 1-2 m magasra növő évelő növény, melynek levelei szárnyasak, a levélkék visszás-tojásdadok, dúsan fogazottak. A levelek nagy, feltűnő hüvellyel ízesülnek a szárhoz. A vetés utáni második év nyarán nyíló sárga virágai összetett ernyős virágzatba rendeződnek.
A levelet és a leveles-virágos hajtást vizelethajtó, a gyökeret emésztésjavító teák és tinktúrák alkotórészeként hasznosítják.
Fontos és régóta használt fűszernövény, melyeket főként levesek ízesítésére és fűszersók készítésre használnak.

Majorana hortensis Moench. – Kerti majoránna (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae) (GYN, FN)
Dél-Nyugat Ázsiában és Észak-Afrikában honos, nálunk egyévesként termesztett, jellegzetesen aromás illatú, 20-50 cm magas, dúsan elágazó, lágyszárú növény.
Levelei nyeletlenek vagy rövid nyelűek, ép szélűek, lemezük tojásdad vagy ovális. Az ágvégeken tömött álfüzért alkotó virágai aprók, fehér vagy rózsaszínűek, és a kerekded, összesimuló murvalevelek hónaljában ülnek.
Virágos hajtása görcsoldó, emésztésjavító; az illóolaja gyulladáscsökkentő, gyomorerősítő, májműködést serkentő, és fertőtlenítő tulajdonságú. Fontos összetevejő az emésztésjavító és nyugtató hatásúő készítményeknek.
Régóta használt fűszernövényünk, melyeket főként húsok ízesítésére használnak.

Marrubium vulgare L. – Orvosi pemetefű (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae) (GYN)
Közép-Ázsiában és a Földközi-tenger vidékén honos, 40-60 cm magas, sűrűn gyapjas-molyhos, dúsan elágazó évelő növény. Keresztben átellenesen elhelyezkedő levelei kerekdedek vagy tojásdadok, csipkés szélűek. A nyár második felében nyíló, gömbös, tömött álörvökbe rendeződő virágai fehér színűek.
A virágos hajtását köptető, köhögéscsillapító, étvágyjavító és epehajtó teakeverékek, illetve készítmények előállításához használják.

Melissa officinalis L. – Közönséges citromfű (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae) (GYN, EN)
A mediterrán vidékeken honos, nálunk több helyütt kivadult, 50-100 cm magas évelő növény. Keresztben átellenes levelei tojásdad alakúak, széleik csipkés-fűrészesek. A felső levelek hónaljában képződő virágok fehérek, néha sárgás vagy ibolyás árnyalatúak. A bimbók rendszerint élénksárgák.
Levelében, virágában és illóolajában nyugtató, görcsoldó, baktériumok és vírusok (különösen a Herpes) fejlődését gátló anyagok találhatóak. Virágos hajtásait önmagában, teakeverékek és egyéb összetett készítmények, gyógyfürdők és alvópárnák keverékeinek alkotórészeként idegi eredetű panaszok, szorongás és feszültség oldására, alvászavarok megszüntetésére, illetve funkcionális szív-, gyomor- és bélpanaszok, valamint migrénes fejfájás és változáskori tünetek kezelésére használják. A levélből készült kivonattal Herpes simplex okozta bőrpanaszok kezelhetők.
Leveleiből kitűnő élvezeti ital készíthető, illetve különféle ételek (pl. halételek) ízesíthetők.

Mentha spicata L. – Fodormenta (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae) (GYN, EN)
Évelő, termesztett növény, melynek természetes előfordulása nem ismert. Földalatti részei a borsosmentáéhoz hasonlóak. Szára 40-80 cm magas, négyélű, zöld színű és a borsosmentáéval ellentétben nem, vagy nem erőteljesen antociános (ibolyás színű). Levelei sötétzöldek (gyakran lilás erezetűek), keresztben átellenesek, a borsosmentáéhoz hasonló méretűek, csipkés vagy fűrészes szélűek, ráncosak. Természetes előfordulása nem ismert. Illata a konyhaköményére emlékeztető, kissé édeskés.
Leveleit emésztési zavarok és bélpuffadás elleni teakeverékek és készítmények alkotórészeként; az illóolajat főként emésztésjavító és szájápoló készítmények összetevőjeként használják fel.
Leveleivel pálinkát ízesítenek és üdítőitalként is fogyasztják a belőlük készített teát.

Mentha x piperita (L.) Huds. –Borsosmenta (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae) (GYN, EN)
Évelő keverékfaj, vadon nem fordul elő, csíraképes magot csak ritkán érlel. Tarackszerű gyökértörzséből gyökerek és gyökeret eresztő föld alatti hajtások erednek. Szára 50-100 cm magas, elágazó, vörösesbarna színű. A levelek keresztben átellenesen állnak, tojásdadok vagy lándzsa alakúak, kihegyezettek, élük fűrészelt. A levélerek ibolyás színűek. Ibolya- vagy rózsaszín, egész nyáron át nyíló virágai egymás feletti örvökben füzérbe rendeződtek.
A levelet epehajtó-, emésztésjavító-, illetve meghűlés elleni teakeverékek és összetett készítmények alkotórészeként hasznosítják. Az illóolajat emésztőszervi bántalmak megszüntetésére és a légutak tisztítására alkalmas készítmények hatóanyagaként, migrénes fejfájás és reumás fájdalmak csillapítására, illetve kozmetikai készítmények (pl. masszázs- és fürdőolajok, fogkrémek és szájápolók) összetevőjeként használják fel.
A levelekből szörpöt és élvezeti teát készítenek.

Ocimum basilicum L. Kerti bazsalikom (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae) (GYN, FN)
Egyéves, lágyszárú, kellemesen fűszeres illatú, nálunk kiskertekben gyakran termesztett növény. Őshazája valószínűleg India. Szára 60-90 cm magas, elágazó, a hajtások négyélűek. Keresztben átellenesen álló levelei tojásdadok, felül fénylő zöldek, fonákjuk szürkészöld, néha ibolyás árnyalatú. Fehér vagy rózsaszín virágai levélhónalji álörvökben állva álfüzérbe rendeződnek.
Leveleiből a népi gyógyászatban megfázás elleni teát készítenek, a fitoterápiában emésztésjavító és szélhajtó teakeverékek, illetve összetett gyári készítmények alkotórészeként gyomor- és bélgörcsök kezelésére használják. Az illóolaj szájhigiénés készítmények, illetve fájdalomcsillapító és hangulatjavító masszázsolajok alkotórészeként hasznosítható.
Levelei frissen és szárítva egyaránt használhatók fűszerként, és saláták ízesítésére.

Origanum vulgare L. – Közönséges szurokfű (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae) (GYN, FN)
Eurázsia őshazájú, kellemes, fűszeres illatú évelő növény, melyet gyakran egyévesként termesztenek. Hazánkban száraz tölgyesekben, cserjésekben, sziklás erdőkben, vágásokban és legelőkön tenyészik, előfordulása az Őrségben is gyakori.
Szára egyenes, a felső részen elágazó, magassága 30-90 cm, vörös vagy barnásvörös fedő- és mirigyszőrökkel borított. Átellenes állású levelei hosszúkás tojásdadok, finoman fogazottak, mirigyesek. Piros vagy bíborszínű virágai dús bugavirágzatban álfüzérekbe tömörülnek. A virágokat sötétbíbor színű murvalevelek kísérik, amelyekből hagyományosan gyapjúszínező festéket nyernek ki.
Virágos hajtását köptető, görcsoldó és fertőtlenítő, az illóolaját antimikrobiális és tonizáló készítményekben használják.
Különféle tészták (pl. pizza) és saláták ízesítésére gyakran és szívesen használt fűszernövény, melyet nálunk is 'oregáno' néven ismernek.

Rosmarinus officinalis L. – Rozmaring (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae) (GYN, FN)
A Földközi-tenger vidékén őshonos örökzöld, évelő félcserje, melynek magassága elérheti a 1,5 métert. Ágai gyengék, hajlékonyak. Levelei tűszerűek, bőrneműek, felül kopaszok, fonákuk fehéres-molyhos, szélük kissé hátragöngyölt. Virágai aprók, halványkék vagy lilás színűek. Házikertekbe is szívesen ültetik.
A leveleket időskori szívpanaszok, emésztési zavarok kezelésére teakeverékek és egyéb készítmények alkotórészeként, illetve az alsó végtagok keringési elégtelensége és alacsony vérnyomás esetén gyógyfürdők készítésére használják. Illóolaja fontos alkotórésze a reumás eredetű fájdalmak, idegzsába és isiász kezelésére szánt bedörzsölőszereknek, masszázsolajoknak és krémeknek.
Különösen halak és különféle sültek ízesítésére szívesen használják a frissen gyűjtött leveleket, illetve azokat a fűszerkeverékeket, amelyek rozmaringlevelet tartalmaznak.

Ruta graveolens L. – Kerti ruta (Rutafélék családja – Rutaceae)
A Földközi-tenger környékén honos, nálunk termesztett, 50-80 cm magas, évelő cserje, mely alul fás, dúsan elágazó, hajtásai sima felületűek, hamvaszöldek. Levelei szórtan állnak, az alsók nyelesek, szárnyasan összetettek, a felsők szeldeltek és ülők. A levélkék lapátalakúak, szürkészöldek, ép szélűek, mirigyesen pontozottak. A nyár elején nyíló sárgászöld virágai álernyőbe rendeződnek.
Virágos hajtásait az erekre kedvező hatású gyári készítmények előállítására használják, ezért egyike a fontos ipari gyógynövényeinknek.

Salvia officinalis L. – Orvosi zsálya (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae)  (GYN)
A Földközi-tenger vidékén honos évelő, kellemes illatú félcserje, melynek magassága elérheti a 80 cm-t. Az idősebb egyedek szára erőteljesebben elágazó és fás. Molyhosan szőrözött levelei a szárakon átellenesen helyezkednek el, lándzsásak vagy hosszúkás-tojásdadok, élük aprón csipkés. A kétajkú virágok a hajtások felső harmadában örvösen helyezkednek el, pártájuk színe rendszerint ibolyáskék, ritkábban rózsaszín, esetleg fehér. Virágait csak a második évben hozza.
Leveleit és az azokból előállított illóolajat fertőzéses és gyulladásos eredetű légúti- és szájüregi megbetegedések, reumás és ízületi panaszok, illetve bőrgyulladások kezelésére szánt gyógyteák, szájöblögetők, fogkrémek, gyógyfürdők, bedörzsölőszerek és egyéb készítmények alkotórészeként, valamint a bőséges verejtékezés és a pajzsmirigy fokozott működésének kiegészítő kezelésére szánt összetételekben hasznosítják.

A zsálya leveleivel tésztás ételeket készítenek, emellett tojásba és lisztbe mártva, majd  vajban kisütve is fogyasztható.

Satureja spp. – Borsfűvek (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae) (GYN, FN)
Az intenzív, fűszeres illatú borsfüvek (csombordok vagy borsikák) hazánkban nem honosak, kiskertekben azonban gyakran ültetett fűszernövények. Az eurázsiai eredetű kerti borsfű (Satureja hortensis L.) egyéves, lágyszárú növény, melynek magassága elérheti a 0,5 métert. Keresztben átellenesen elhelyezkedő levelei keskenyek, épszélűek. A felsőbb levelek hónaljában fejlődő, fehér vagy lilás rózsaszín virágai egyoldalú virágzatot fejlesztenek. A dél-európai származású rokonfaja, a hegyi vagy téli borsfű (Satureja montana L.) 25-35 cm magas, tövénél szintén fásodó szárú évelő növény. Merev levelei keskenyek vagy gömbölydedek, keresztben átellenesen elhelyezkedők. A száron sűrűn elhelyezkedő fehér vagy lilás virágai a méheket csalogatják.
A borsfüvek virágos hajtásait és illóolajait emésztésjavító, hasmenés elleni, köhögéscsillapító, toroköblítő, vesetisztító és tonizáló gyógyteák vagy összetett készítmények alkotórészeként használják fel.
Régóta ismert és használt fűszernövények, melyeket elsősorban káposztás és nehezen emészthető húsételek ízesítésére és könnyebben emészthetővé tételére használják fel.

Thymus spp. – Kakukkfüvek (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae)
Hazánkban számos kakukkfű fajjal – köztük a termesztett mezei kakukkfűvel (Thymus serpyllum L).– vadon is találkozhatunk, az ugyancsak termesztett kerti kakukkfű (T. vulgaris L.) azonban mediterrán eredetű faj, így hazánkban nem honos. Kiskertekben főleg ez utóbbiakkal találkozhatunk. A vadon élő fajok száraz lejtők, sziklagyepek, homok- és löszpuszták, bokorerdők, legelők, hegyi rétek és sziklás helyek napfényes, meleg fekvést kedvelő, igen kellemes és változatos illatú, alacsony termetű, évelő félcserjéi. A kerti kakukkfű a vadon előforduló rokonfajoknál magasabb és robusztusabb termetű. A kakukkfüvek virágai rendszerint rózsaszínűek, leveleik többnyire tojásdadok vagy ellipszis alakúak. Valamennyi faj szára fásodó.
A kakukkfüvek virágos hajtásait és illóolaját elsősorban légúti- és emésztőszervi megbetegedések kezelésére használják.

A virágos hajtásvégekből és illóolajokból gyógyhatású méz készíthető, a szárított hajtások pedig a borsfűhöz hasonlóan fűszerként használhatók.