Gyógynövények az Őrségben

A „gyantásországnak” is nevezett Őrségben sokféle növénytársulással találkozhatunk, többek között elegyes- vagy elegyetlen erdei fenyvesekkel, nyíres-csarabos fenyérekkel, gyertyános tölgyesekkel, bükkösökkel, száraz kaszálórétekkel, lápokkal, láprétekkel és különböző vízparti társulásokkal.

A sokféle növénytársulásnak köszönhetően e táj rendkívül gazdag gyógynövényekben, melyek gyűjtése és használata mindig hozzá tartozott az itt élő emberek mindennapi életéhez. Itt éppúgy találhatunk olyan gyógynövényeket, amelyek a természetes állomány veszélyeztetése nélkül gyűjthetők – kivéve a természetvédelmi területeken élőket (pl. erdei fenyő, csarab, réti legyezőfű, réti füzény, ezerjófű), és olyanokat, amelyek az országban szinte csak itt találhatók meg (pl. kereklevelű harmatfű), és emiatt szigorú védelemre szorulnak. Ezek mellett számos gyógy- és fűszernövényt kiskertben termesztenek az emberek, hogy azokkal mindennapi ételeiket ízesítsék és változatosabbá tegyék.

Az Őrség két, kiemelkedően fontos élelmiszer- és (gyógy)növénye a tök, illetve a hajdina (vagy pohánka), melyek termesztésével, feldolgozásával és használatával részletesebben a fesztiválok alkalmával ismerkedünk meg. Emellett érdemes említést kell tenni még a kék héjú, illatos kormin szőlőről, melyből kitűnő lekvárt és pálinkát készítenek, valamint a térségben található alma-és körte tájfajtákról is.

 

A következő összeállítás az Őrségben gyakrabban előforduló és termeszthető gyógy-, fűszer-, és ehető (vad)növényekről ad vázlatos áttekintést. A növényismertetések mellett található betűkombinációk magyarázata:  gyógynövény - GYN, fűszernövény - FN, ehető (vad)növény - EN.

 

Megjegyzés: a növényképeket Babulka Péter készítette.

 

 

 

Gyógyhatású élelmiszernövények

Termesztett gyógynövények

 

 

Vadon élő gyógynövények

- Fenyvesekben, fenyéresekben

- Lomboserdőkben, erdőszéleken, füves hegyi réteken

- Réteken, mezőken, legelőken, kaszálókon

- Álló- és folyóvizes, vízparti- és nedves élőhelyeken

- Szántóföldeken, szőlőkben, kertekben, parlagokon, gyomtársulásokban, utak mentén

 

 

 

Fenyvesekben, fenyéresekben

 

Calluna vulgaris (L. ) Hull. – Csarab (Erikafélék családja – Ericaceae) (GYN)
Savanyú, tőzeges talajon, erdei fenyvesekben, és ritkás erdőkben előforduló évelő, örökzöld cserje. Egyik fontos előfordulási helye az Őrség. Szára elfekvő, hajtásai felemelkedők. Apró, örökzöld levelei sötétzöldek, pikkelyszerűek. Apró, harang alakú virágai ibolyás-rózsásak vagy ciklámenszínűek, egyoldalú füzérvirágzatot alkotnak. Virágos hajtását vizelethajtó- és fertőtlenítő hatású gyógyteák kiegészítőjeként használják.

Carlina acaulis L. Szártalan bábakalács (Fészekvirágzatúak családja – Asteraceae) (GYN)
Kétéves vagy évelő növény, mellyel sovány réteken, hegyi legelőkön, száraz lejtőkön és szőrfűgyepekben találkozhatunk. Védett, eszmei értéke 2000 forint. A nagy tőlevélrózsát alkotó, arasznyi hosszú levelei tövig szeldeltek, újból karéjosak vagy tüskés szeletekre hasogatottak. A tőlevélrózsa közepén fejlődő rövid szárnak a csúcsán egy fészekvirágzat ül, melynek átmérője eléri a 10 cm-t. A sugárvirágok pártája fénylő fehér, a csöveseké bíborszínű. Virágzási ideje július-szeptember. Termése repítőszőrös kaszat.
Antibakteriális, vizelethajtó és görcsoldó hatású, karó alakú gyökereit vizelethajtó, epehólyag-bántalmakat enyhítő, emésztésjavító és szájüregi gyulladások kezelésére alkalmas teakeverékek, illetve bőrgyulladások elleni kivonatok alkotórészeként hasznosítják.

Juniperus communis L. – Közönséges boróka (Ciprusfélék családja – Cupressaceae) (GYN, FN, EN)
Örökzöld nyitvatermő, kétlaki cserje vagy fa. Nyíres fenyvesekben, alföldi nyáras borókásokban fordul elő tömegesen. Ár alakú levelei merevek és szúrósak, hármas örvökben állnak. Borsó nagyságú, gömbölyded bogyótobozai két év alatt fejlődnek ki, éretten kékes hamvasak, feketék, édeskés ízűe és gyantaillatúak.
A termésnek vizelethajtó, vesekőképződést gátló, görcsoldó, fertőtlenítő és emésztésjavító; az illóolajnak bőrvörösítő és antimikrobiális hatása ismert.
Gyakori összetevője a légúti-, húgyúti- és emésztőszervi panaszok kezelésére szánt gyógyteáknak és összett gyári készítményeknek.
Savanyú káposztába, sonkapácba és húsos ételekhez több helyütt bors helyett használják.

Larix decidua Mill. – Vörös fenyő (Fenyőfélék családja – Abietaceae) (GYN, EN)
Hazánk nyugati szélein honos, magasra növő és vastag törzset nevelő, az Őrségben is megtalálható fa, melynek vékony és hosszú tűlevelei ősszel elsárgulnak. Tűi világoszöldek, szálasak, 20-30 cm hosszúak. Toboza 1,5-3,5 cm hosszú, kezdetben tojásdad, később hengeres alakú.
Kérgének megvágásával illóolajban gazdag és erőteljes fertőtlenítő hatással bíró balzsamot nyernek ki. Illóolaját reumás és idegi eredetű fájdalmak, valamint hurutos légúti megbetegedések kezelésére bedörzsölőszerek, krémek, gélek és emulziók összetevőjeként használják.
Leveleiből helyenként üdítőitalként fogyasztható szörpöt készítenek.

Picea abies (L.) H.Karst. – Közönséges lucfenyő (Fenyőfélék családja – Abietaceae) (GYN, EN)
Nagy termetű, kedvező körülmények között 35 m magasra is megnövő, egyenes törzsű és piramis alakú lombkoronájú fa, mellyel hazánk nyugati határszélein, így az Őrségben is gyakran találkozhatunk. Fiatal hajtásai világosbarnák, kopaszok. A kb. 2 cm hosszú tűlevelei a felső végükön hirtelen csúcsba keskenyedők, merevek, szúrósak. Tobozai hengeresek vagy orsó alakúak, 10-15 cm hosszúak, éretten sötétbarnák.
A leveles hajtásvégekből és a levelekből előállított illóolajat légző- és mozgásszervi panaszok kezelésére szánt készítmények, illetve masszázsolajok előállítására használják.
Rügyéből, tobozából szörpöt és savanyúságot készítenek.

Pinus sylvestris L. – Erdei fenyő (Fenyőfélék családja – Abietaceae) (GYN, EN)
Nagy termetű, az 50 méteres magasságot is elérő, egyenes törzsű, örökzöld fa, melynek a Nyugat-Dunántúlon és a nyugati határszéleinken szép őshonos állományai vannak, többek között az Őrségben is. Kérge a törzs felső részén jellegzetes sárgásvörös, lemezekben hámló. Tűlevelei a rövid hajtásokon kettesével helyezkednek el, szürkés- vagy kékeszöldek, 4-7 cm hosszúak, merevek, hegyes csúcsúak. A porzós tobozok tömött füzérben állnak és csak rövid ideig maradnak a hajtásokon. A termős tobozok beporzáskor rózsásak, később szürkésbarnák, kúpos tojásdadok, lekonyulók, 2,5 -7 cm hosszúak.
Valamennyi növényi résznek (rügyes hajtásvég, illóolaj, gyanta, terpentinolaj) köptető, fertőtlenítő, helyi keringésfokozó és antimikrobiális hatása van, ezért gyakori összetevői a légúti- és mozgásszervi panaszok kezelésére előállított készítményeknek, illetve masszázsolajoknak.
Zsenge hajtásvégeiből és tobozából szörpöt készítenek.

Vaccinium myrtillus L. – Fekete áfonya (Erikafélék családja – Ericaceae) (GYN, EN)
Savanyú talajokon, lucosokban, erdei fenyvesekben, bükkösökben és fenyéreken tenyésző lombhullató cserje. Nálunk csak kisebb állományai vannak (pl. az Őrségben), ezért nem gyűjthetők a termései. Magassága 15-60 cm, szára dúsan elágazó, ágai szögletesek, zöldek. Levelei szórtállásúak, élénkzöldek, ellipszis alakúak vagy tojásdadok, hegyesek, fűrészes élűek. A levelek hónaljában magánosan álló virágaik zöldes-vörösesek, kocsányon csüngők, a párták gömbösek, korsó alakúak. Termése kékesfekete, hamvas, sötétvörös levű bogyó.
A leveleket cukorbetegek kiegészítő kezelését szolgáló teakeverékek alkotórészeként; a terméseket más drogokkal együtt hasmenés elleni teakeverékek, illetve egyes szembetegségek (pl. szürkületi vakság, szembevérzések utáni állapotok, szemideg- és érhártya gyulladások) kezelésére ajánlott készítmények formájában hasznosítják. Antociánokban gazdag terméseinek kivonatai kozmetikai készítmények hatóanyagául is szolgálnak.
A fekete áfonya terméseiből lekvárt, gyógybort és gyógypálinkát készítenek.

Vaccinium vitis-idaea L. – Vörös áfonya (Csarabfélék családja – Ericaceae) (GYN, EN)
Lucosok, erdei fenyvesek, fenyérek, henye fenyvesek, havasi és alhavasi rétek jellegzetes, helyenként állományalkotó örökzöld cserjéje. Mai határunkon belül ritka előfordulása miatt védett. Eszmei értéke 10.000 Ft. Szára hengeres, elfekvő. Levelei télen is élénkzöldek, bőrneműek, fényesek, visszás tojásdadok, szélükön visszahajlók, élük enyhén csipkézett, csúcsuk gyakran kicsípett. Végálló fürtben csoportosuló virágai rövid kocsányúak, illatosak. A harang alakú párta fehér vagy rózsaszínű. Termése vöröses bogyó.
A leveleket bakteriális eredetű húgyúti fertőzések elleni teakeverékek és egyéb készítmények alkotórészeként használják fel.
Terméseiből lekvárt készítenek, melynek fogyasztását vadhúsokhoz javasolják.

 

 

 

Lomboserdőkben, erdőszéleken, füves hegyi réteken

Alliaria petiolata (M. Bieb.) Cavara &.Grande. Hagymaszagú kányazsombor (Keresztesvirágúak családja Brassicaceae) (EN)
Kétéves vagy a gyökérhajtások járulékos rügyei segítségével évelő, többnyire ágatlan növény. Akácosokban, ligeterdőkben, tölgyesekben, árnyas erdőkben éppúgy találkozhatunk vele, mint cserjésekben, szőlőkben vagy kertek szélén.
Magassága 30-100 cm, szára felálló, alul borzas, felül kopasz. Tőlevei vese alakúak, szárlevelei szíves alapból kihegyezett-tojásdadok, öblösen egyenlőtlenül fogasak. Négytagú fehér virágaik fürtvirágzatba rendeződtek. Termése 3-7 cm hosszúságú, felálló becő, magvai feketés barnák. Megdörzsölve az egész növény fokhagymaszagú és ízű.
Levelei és termései saláták, túrók és krémek ízesítésére használható, vagy szendvicsekbe tehető.

Allium ursinum L. – Medvehagyma (Amariliszfélék családja – Amaryllidaceae) (GYN, FN, EN)
Bükkösök és gyertyános-tölgyesek gyakori növénye. 8-12 cm hosszú és 1-2 cm széles hagymája van. A hagyma buroklevelei épek, fehérek és hártyásak. Lomblevelei (tőlevelei) elliptikusak, csúcsuk hegyes, válluk nyélbe keskenyedő. A levelek nyele 6-10, a levéllemez 20-30 cm hosszú. Ernyő virágzata a virágzati tengely csúcsán helyezkedik el. Termése tok, a benne lévő apró, 3-5 mm-es magjai gömbölyűek, az érett magvak színe fekete.
Mára országosan ismertté vált, sokoldalúan hasznosítható növény.
Fertőzéses légúti-, gyomor- és bélbántalmak kezelésére, valamint szív- és érbántalmak megelőzésére nyersen, szárítva és kivonatok formájában egyaránt felhasználható.
Fűszerként önmagában vagy keverékek alkotórészeként saláták, illetve más ételek ízesítésére a vörös- és a fokhagymához hasonlóan használhatjuk fel. Emellett krémeket és lekvárt is készítenek belőle.

Ballota nigra L. Fekete peszterce (Ajakosvirágúak családja Lamiaceae) (GYN)
Nálunk az ország egész területén közönséges évelő növény, mellyel erdei társulásokban, parlagokon, gyümölcsösökben és utak mentén egyaránt találkozhatunk. Magassága elérheti az 1 métert. Szára négyélű, keresztben átellenesen álló levelei tojásdadok vagy hosszúkás tojásdadok, hosszúak, nyelesek. A virágok a murváskodó levelek hónaljában laza álernyőbe rendeződnek. A levelek megdörzsölve jellegzetes, kissé kellemetlen szagúak.
Virágos-leveles hajtásait idegi eredetű álmatlanság, szorongás, ingerlékenység és klimax, valamint görcsös köhögés esetén önmagában vagy más gyógynövényekkel társítva gyógyteák és standardizált készítmények alkotórészeként használják.

Betula pendula Roth. – Közönséges nyírfa (Nyírfafélék családja – Betulaceae)(GYN, EN)
Egylaki, lombhullató, elegyfaként szinte valamennyi hazai természetes erdőtársulásban megtalálható fa. Törzse egyenes, néha görbült, magassága eléri a 20 métert. Kérge fiatalon fehér, idősen szürkés, lemezesen leváló. Ágai kopaszok, kissé csüngnek. Levelei hosszú nyelűek, hegyes tojásdadok, romboidosak vagy háromszögűek, kopaszok, színük élénkzöld, fonákjuk halványabb, élük fűrészelt. Porzós és termős barkái az előző év őszén jelennek meg, majd a telet átvészelve tavasszal, az első levélkék megjelenése után nyílnak ki.
Leveleit húgyhólyag- és vesemedence-gyulladás, valamint reuma kezelését kiegészítő és vizelethajtó teakeverékek, illetve készítmények alkotórészeként használják. A nálunk ritkább előfordulású, tőzegmohás és lápos területeken társulásalkotó szőrös nyírfa (Betula pubescens Ehrh.) az Őrségben is megtalálható.
Régebben a tavasszal megcsapolt nyírfák édeskés-fanyarkás ízű, tápanyagokban dús nedvét, a nyírvizet vagy viricset gyűjtötték. Kárpátalján több helyütt fogyasztják, illetve forgalmazzák a nyírfák tavaszi nedvét.

Centaurium erythraea Rafn. – Kis ezerjófű (Tárnicsfélék családja – Gentianaceae) (GYN)
Száraz erdőkben, bokrosokban, szikeseken és kaszálókon gyakori, az 50 cm-es magasságot is elérő, egy vagy kétéves növény. Szára felálló, egyenes és csak a virágzatban ágazik el. Levelei elliptikusak vagy hosszúkás-tojásdadok, épszélűek. A szárak csúcsán megjelenő élénk rózsaszín virágok aránylag tömött, sátorozó álernyő virágzatba rendeződnek. Erőteljesen keserű ízű virágos hajtását vagy a hajtásvégét étvágyfokozó- és emésztésjavító gyógyteákban, és egyéb készítmények előállítására használják fel.

Convallaria majalis L. – Májusi gyöngyvirág (Spárgafélék családja Asparagaceae) (GYN)
Üde lomboserdőkben, bokrosokban, hegyi réteken fordul elő, a gyöngyvirágos-tölgyesek karakter növénye. Gyöktörzse kúszó, elágazó. A széles-lándzsás, kopasz és ép szélű levelei általában kettesével állnak, és az arasznyi hosszú, hártyás, hüvelyszerűen álló allevelek közül nőnek ki. A harangalakú, jellegzetes és erős illatú, fehér virágai a 20-30 cm magasra növő laza fürtvirágzatban egyoldalra bókolnak. Termése piros, mérgező bogyó.
A modern fitoterápiában leveleit és gyöktörzsét szívelégtelenség kezelésére alkalmas standardizált gyári készítmények formájában, orvosi rendeletre és ellenőrzés mellett a szívizom munkájának elősegítésére használják.
A virágokat kozmetikai készítmények illatosítására és parfümök illatkomponenseként hasznosítják.

Corylus avellana L. – Közönséges mogyoró (Nyírfafélék családja – Betulaceae) (GYN, EN)
Sík- és hegyvidéki lomberdeinkben eléggé gyakori, 4-8 m magasra megnövő cserje vagy soktörzsű bokorfa. Levelei visszástojásdadok, szívesvállúak, kétszeresen fűrészesek. Sárgás színű hím barkavirágzatai már kora tavasszal nyílnak, a nővirágok jelentéktelenek, csak a kiálló piros bibéjük feltűnő. Makk termését harang alakú, rojtosan hasogatott kupacslevelek ölelik körül.
Hazánkban elsősorban a levelét, ritkábban a kérgét használják összehúzó, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő és szagtalanító hatásáért, például visszérbántalmak, hasmenés és szájüregi panaszok kezelésére. Őrölt termése panírozva húsok ízesítésére használható.
Crataegus monogyna Jacq. – Egybibés galagonya (Rózsafélék családja – Rosaceae) (GYN, EN)
A hegyi bokorerdőktől a homokpusztákig, a ligeterdőktől a pusztai töviskésekig mindenütt előforduló, 8-10 méter magasra is megnövő cserje vagy kis termetű fa. Levelei mélyen szeldeltek, a levéllemez öblei a lemez felén túl is érhetnek. Virágai hófehérek és bogernyőt alkotnak. Feltűnő piros, borsó nagyságú, egymagvú gyümölcsöt érlel.
Virágos hajtásvégét és termését a szívizom anyagcseréjét, teljesítő képességét, a koronáriák vérellátását javító és vizelethajtó hatásaik miatt időskori- és idegi eredetű szívpanaszok, illetve a szívelégtelenség enyhe és középsúlyos formájának kezelésére önmagában, gyógyteakeverékekben és gyári készítményekben egyaránt alkalmazzák.
Virágai és termései nyersen ehetők. Termését más gyümölcsökhöz adva lekvár készítésére is felhasználják.

Fraxinus excelsior L. –  Magas kőris (Olajfafélék – Oleaceae) (GYN)
Bükkösök, szikladomborzatú erdők, ritkábban gyertyános- kocsánytalan tölgyesek és  keményfás ligeterdők egyenes törzsű, 30 m magasra is megnövő fája. Rügyei feketék. Levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 9-13 levélkéből összetettek, lándzsásak, keskeny lándzsásak vagy tojásdad lándzsásak, ülők, 6-10 cm hosszúak, sűűn fogazottak. A virágai elálló bugákban nyílnak, lependék termése 30-45 mm hosszú, okkersárga vagy szürkésbarna színű.>
Vizelethajtó és húgysavürítő hatású leveleit reumás megbetegedések kiegészítő kezelésére ajánlott teakeverékek és készítmények formájában használják.

Glechoma hederacea L. Kerek repkény (Ajakosvirágúak családja Lamiaceae) (GYN, FN, EN)
Évelő, tarackos növény. Üde lomberdőkben, bokros helyeken gyakori, évelő, tarackos növény. A földön kúszó hajtások a csomóknál legyökereznek, előbb leveleket, majd 15-25 cm magas, virágot viselő hajtásokat fejlesztenek. A hajtások enyhén szőrösek vagy kopaszok. A levelek átellenben állnak, 1-3 cm átmérőjűek, vese vagy szív alakúak, ill. kerekdedek, szélük csipkés vagy karéjos. A levélnyél hossza a kúszó száron 3-9 cm, a felemelkedő száron 0,5-2 cm. A virágok a levelek hónaljában 2-6-osával örvösen állók, 1-2,5 cm hosszúak, kékesibolya, ritkán liláspiros színűek. Termése makkocska.
A virágos-leveles hajtásait hurutos állapotának csökkentésére alkalmas teakeverékek alkotórészeként használják.
Zsenge levelei salátaként, levelesnek vagy főzeléknek elkészítve fogyaszthatók, idősebb levelei fűszerként hasznosíthatók.

Hypericum perforatum L. – orbáncfű (Orbáncfűfélék családja – Hypericaceae) (GYN)
Sziklás, füves lejtőkön, bokros helyeken, homokpusztákon az egész országban megtalálható, áltatában 30-50 cm magas évelő növény. Az átellenes állású levelei oválisak, ép szélűek. A levéllemezt nap felé fordítva számos áttetsző pont (olajtartók) látható. Sátorozó bogernyőben nyíló virágai aranysárgák, a szirmok szélén kevés fekete mirigyszőr található.
Virágos hajtásait elsősorban nyugtató és sebgyógyító hatásai miatt használják, gyógyteák, standardizált gyógyszerkészítmények és olajos kivonatok formájában.

Primula veris Huds. – Tavaszi kankalin (Kankalinfélék családja – Primulaceae) (GYN)
Száraz tölgyesekben, karsztbokorerdőkben, cserjésekben, hegyi réteken, sziklaréteken és sziklagyepekben tenyésző évelő növény. Tőálló levelei megnyúlt tojásdadok, széles nyélbe keskenyedők, ráncos felületűek, csipkés szélűek, fonákjuk rendszerint szőrös. A virágkocsány 10-30 cm magas, a virágernyő 3-15 virágú. Virágai bókolók, a párta sötétsárga.
Gyökereit és virágait köptető hatású teakeverékek, szirupok és standardizált gyári készítmények alkotórészeként krónikus légcső- és hörghurut kezelésére használják. A virágokat emellett teakeverékek szépítésére is használják.

Prunus spinosa L. – Kökény (Rózsafélék családja – Rosaceae) (GYN, EN)
Száraz tölgyesekben, karsztbokorerdőkben, erdőszéleken és töviskés társulásokban gyakori, ágtövisekkel borított cserje, Levelei visszás-tojásdadok, tojásdadok vagy hosszúkás elliptikusak. A levelek széle élesen fűrészelt. Hófehér virágai magánosan vagy 2-3-asával a levelek kihajtását megelőzően nyílik. Csonthéjas termése átmérőjű hamvaskék gömböcske, mely igen fanyar és csak teljesen érett állapotban fogyasztható, amikor a dér már ,,megcsípte”.
Az enyhe hashajtó hatású virágai emésztésjavító és salaktalanító teák egyik alkotórésze, termése pedig hasmenés elleni teák és szájüregi gyulladások kezelésére használt öblögetőszereknek lehet az egyik összetevője.
Terméséből önmagában, vagy más gyümölcsökkel együtt lekvárt és szörpöt készítenek.

Pulmonaria officinalis L. – Pettyegetett tüdőfű (Érdeslevelűek családja – Boraginaceae) (GYN)
Árnyas erdők, gyertyános-tölgyesek és bükkösök, kora tavasszal nyíló évelő növénye. Gyöktörzse többfejű, barnásfekete. A virágot viselő szár kora tavasszal, a tőlevélrózsát alkotó levelek kifejlődése előtt jelenik meg. A szárlevelek üdezöldek, szórt állásúak, ülők, hosszas tojásdadok, épszélűek, a felületük gyéren serteszőrös. A tőlevelek vagy nyári levelek hosszú nyelűek, tojásdadok, kihegyezettek, fehéren pettyesek, szőrözöttek. A kora tavasszal ..nyíló virágai sűrűn mirigyszőrösek, a szárak csúcsán forgóvirágzatban rendeződnek. Színük eleinte rózsaszín, majd lilás, legvégül kék. Termése makkocska.
A modern fitoterápiában már ritkábban használják leveleit, ami korábban gyakori összetevője volt hurutoldó, köhögéscsillapító és asztma kezelését kiegészítő teakeverékeknek.

Quercus robur L. – Kocsányos tölgy (Bükkfafélék családja – Fagaceae) (GYN, EN)
Terebélyes koronájú, akár az 50 méteres magasságot is elérő, lombhullató fa, mely elsősorban a sík- és dombvidékekre jellemző tölgyfaj, hegyeken 6-700 méterre hatol fel. Törzse a talaj felett már kis magasságban elágazik. A fiatal ágakon a kéreg barnászöld, az idősebb törzseken a kéreg mélyen repedezett, feketés szürke. Levelei visszástojásdadok, karéjosak, hullámos szélűek, lekerekített csúcsúak. Felületük fényes sötétzöld, a fonákuk világosabb. Makktermései kupacsban fejlődnek, a kocsány hossza 2-5 cm
Fiatal ágkérgeit belsőleg hasmenés elleni teakeverékek alkotórészeként; külsőleg szájüregi gyulladások kezelésére szájöblögetők és ecsetelőszerek hatóanyagaként, illetve különféle bőrbetegségek (krónikus nedvező ekcéma, lábszárfekély), fagyások kezelésére borogatások formájában, valamint aranyér kezelésére ülőfürdők összetevőjeként használják. A kocsányos tölgy mellett más tölgyfák fiatal ágkérgei is gyűjthetők és használhatók.

Robinia-pseudoacacia L. – Közönséges akác (Hüvelyesek családja – Fabaceae) (GYN, EN)
A XVIII. században a futóhomok megkötésére hazánkba telepített, 25 m magasra is megnövő lombhullató haszonfa, mely azóta annyira meghonosodott, hogy egyike a legközönségesebb növényeknek. A fiatal fák kérge sima és barnás, az idősebbeké barnásszürke, repedezett. Levelei páratlanul szárnyaltak, 9-19 levélkéből állnak, ez utóbbiak oválisak vagy tojásdadok. Kellemes illatú és édeskés ízű virágai dús, lelógó fürtöt képeznek.
Virágait vizelethajtó-, köhögéscsillapító- és gyomorteák alkotórészeként használják.
Az édeskés akácvirágok gyermekek erdei csemegéje, melyből finom méz készül. Helyenként palacsintatésztába sütve fogyasztják.

Rosa canina L – Gyepűrózsa (Rózsafélék családja – Rosaceae) (GYN, EN)
Hazánkban az Alföld kivételével mindenütt megtalálható lombhullató cserje, melynek termését csipkebogyó néven ismerjük. Cserjések, töviskések, karsztbokorerdők, bükkösök, liget- és törmelékerdők, szénafüves lejtők, irtások és mesgyék gyakori növénye. Növekedése erőteljes, magassága elérheti az 5 métert. Ágai görbült és horgas tüskékkel borítottak. A levelek páratlanul szárnyaltak, 5-7 levélkéjűek, fűrészesek. Virágai halvány rózsaszínűek, ritkán fehérek, illatosak.
A termést gyógyteának, lekvárnak és szörpnek elkészítve légúti fertőzések, várandósság és szoptatás idején roborálószerként, illetve ízületi gyulladásban szenvedők panaszait enyhítő teakeverékek összetevőjeként hasznosíthatjuk. A magból előállított zsírosolaj értékes kozmetikai ható- és vivőanyag.
Terméséből vitaminban gazdag ételek (lekvár, üdítő, leves stb.) készíthetők.
Rubus spp. – Szeder fajok (Rózsafélék családja – Rosaceae) (GYN, EN)
Erdőkben, szurdokokban, ligeterdőkben, árokpartokon, parlagokon, különböző gyomtársulásokban mindenfelé tenyésző évelő növények vagy cserjék. Hazánkban mintegy 30 fajt, emellett sok alfajt és keverékfajt tartanak nyilván. Kúszó vagy heverő száraik tüskékkel borítottak. Leveleik szárnyaltak vagy tenyeresen összetettek, levélkéik fogazottak. Virágaik rózsásak vagy fehérek. Csoportos csonthéjas termésük piros, hamvaskék vagy fekete színű. Általában a vadszedernek (Rubus fruticosus L., l. a képet) és a hamvas szedernek (Rubus caesius L.) gyűjtik a különböző részeit.
A szederfajok leveleit hasmenés, vastagbél-gyulladás és szájüregi gyulladások (kiegészítő) kezelésére alkalmas teakeverékek egyik összetevőjeként használják. Hasmenések esetén a termések hígított présleve is használható.
A levelekből készült tea nyári üdítőitalként is fogyasztható. Aszalt gyümölcsei fontos összetevői lehetnek a gyümölcsteáknak, emellett kitűnő szörp, lekvár és egyéb édesség készíthető belőlük.

Sambucus nigra L. – fekete bodza (Bodzafélék családja – Caprifoliaceae) (GYN, EN)
Ligetekben, vágásokban tömegesen termő cserje vagy kistermetű fa, magassága elérheti a 7 métert. Kérge barnásszürke, szemölcsös, kellemetlen illatú. Levelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék széle fűrészes. Jellegzetes illatú, tejfehér vagy krémsárga, apró virágai arasznyi széles sátorozó bogernyőben nyílnak. Gömbölyded, fekete csonthéjas bogyótermésének lilásvörös festőleve van.
A virágokat meghűlés elleni, vizelethajtó és anyagcserejavító teakeverékek, a terméseit roboráló gyümölcsteák alkotórészeként használják.
Mindkét növényi rész fogyasztható. A virágokból szörpöt és alacsony alkoholtartalmú 'bort' készítenek, emellett palacsinta tésztába és tojásrántottába sütve is finom étel készíthető. Terméseiből önmagában vagy más gyümölcsökkel keverve lekvár és szörp készíthető.

Tilia spp. – Hársfa fajok (Hársfafélék családja – Tiliaceae)
A hársak rendszerint nagy termetű, erdeinkben fontos társulásalkotó, lombhullató fák. Leveleik többnyire szíves vállúak, részaránytalanok, hirtelen kihegyezettek, élük finoman fűrészelt. A kislevelű hárs (Tilia cordata Mill.) levéllemeze sötétzöld színű, fonákja matt, az érzugokban vörösesbarna szőrcsomók láthatók. Júniusban nyíló, mézillatú, sárgásfehér virágai 4-15 virágból álló kunkoros álernyőt képeznek. A murvalevél kopasz. A hársfák között rendszerint elsőként nyíló rokona a nagylevelű hárs (T. platyphyllos Scop.) levelei kicsit nagyobbak a kislevelű hársénál, mindkét oldaluk fényes zöld, az érzugokban pedig fehér pamatszőröket találunk. Virágzatában 2-5 virág található.
A hársfák virágzatait hűléses, influenzás és lázas állapotok, valamint gyomor- és bélfekélyek kezelésére ajánlott teakeverékek, illetve szájüregi gyulladások elleni öblögetőszerek és bőrnyugtató, bőrpuhító kozmetikai készítmények alkotórészeként használják fel.
A virágbimbók és a virágok ehetők, ez utóbbiakból pedig finom méz készíthető.

 

 

 

Réteken, mezőken, legelőken, kaszálókon

Achillea spp. – Cickafark fajok (Fészkesvirágzatúak családja – Asteraceae) (GYN, EN)
Száraz gyepekben, legelőkön, útszéleken és szikes pusztákon fellelhető évelő növények, melyeknek levelei többszörösen szeldeltek, apró, fészkekbe rendeződő, fehér vagy rózsaszín nyelves és csöves virágai sátorozó virágzatot alkotnak.
Virágos-leveles hajtásait elsősorban antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító hatásaikért használják sebek, gyomor- és bélbántalmak, valamint női panaszok kezelésére.
Kora tavasszal szedett zsenge levele kis mennyiségben salátába keverhető, illetve azzal túró és vaj is fűszerezhető.

Agrimonia eupatoria L. – közönséges párlófű (Rózsafélék családja – Rosaceae)(GYN, EN)
Bokros, füves helyeken, tisztásokon, réteken és száraz erdőkben gyakori évelő növény. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék ülők, szélük durván fogazott, felszínükön sötét-, fonákukon sárgászöldek és molyhosszőrösek. A körülbelül egy centiméter átmérőjű, ötszirmú és élénksárga, ép szirmú virágai a szár felső részén hosszú, tömött füzérbe rendeződnek. A gyulladáscsökkentő és antimikrobiális hatású virágos hajtásait belsőleg vastagbél-, epehólyag- és epeúti gyulladások kezelésére, és különböző eredetű hasmenések mérséklésére gyógyteának elkészítve; külsőleg szájnyálkahártya- és fogínygyulladás, nehezen gyógyuló sebek és aranyér kezelésére használják, ez utóbbi esetekben szájöblögetők, főzetek és gyógyfürdők formájában.
Leveleiből kellemes ízű, nyári üdítőital készíthető.

Anthriscus cerefolium (L.) Hoffm. Zamatos turbolya (Ernyősvirágzatúak családja Apiaceae)
Egyéves, de rendszerint ősszel kelő és áttelő, édes -fűszeres illatú növény, melynek magasság elérheti a 70 cm-t. Nálunk szinte mindenütt megtalálható, főleg akácosokban, erdőszéleken, gyümölcsökben, útszéli fasorok környékén tenyészik. Szára felálló és elágazó. Levelei világoszöldek, háromszög alakúak, 2-4-szer szárnyasan osztottak. A virágernyők 2-6 sugarúak, gyakran ülők, részben a levelekkel szemben állók.
Zsenge hajtása salátába, mártásba, levesekbe és túróba frissen tehető, szárítva fűszerként is használható.

Colchicum autumnale L. – Őszi kikerics (Kikericsfélék családja – Colchicaceae) (GYN)
Hegyi réteken, üde kaszálókon és lápokon gyakori hagymagumós, erősen mérgező növény.  Diónyi nagyságú, tömör hagymagumójából ősszel csak virágok fejlődnek, ezek halványlila színűek, helyenként óriási tömegben virítanak augusztus és október között. Az ősszel megtermékenyült és a föld alatt áttelelt magházból 3-5 cm hosszú toktermések fejlődnek, melyek az ugyancsak tavasszal kihajtó 3-4 lándzsás levél között bújnak ki. A sokmagvú termések nyárra érnek be, utána a növény visszahúzódik. A magvak 2 mm átmérőjűek, éretten sötétbarnák, pontozottak, ragadósak.
Hazánkban hagymagumójának és magjának kivonatait, illetve hatóanyagait használják fel a gyári készítményekben a fehérvérsejtek falóképességét csökkentő, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásaik miatt. Drogjai mérgezők, házi szerként semmilyen formában nem használhatók!

Plantago lanceolata L. Lándzsás útifű (Útifűfélék családja – Plantaginaceae) (GYN, EN)
Hazánkban gyakori, réteken és legelőkön helyenként tömegesen található évelő növény. Rövid gyökértörzséből tőálló levélrózsa és virágokat tartó tőkocsány fejlődik. Levelei nyélbe keskenyedők, lándzsásak vagy fonalasak, 5-7 erűek. Tőkocsányának hossza körülbelül a levél hosszával egyezik, rajta 5 barázda látható. Tömött füzérvirágzata a kocsány csúcsán helyezkedik el, gömbös vagy hosszúkás formájú. A párta színe fehéres, a hosszan kinyúló porzószálak és portokok sárgásfehérek. A virágok nyílása alulról kezdődik.
Leveleiből elsősorban köhögéscsillapító készítményeket (pl. szirupot) állítanak elő, de gyakori alkotórésze a köhögéscsillapító teakeverékeknek is.

Virágzás előtt gyűjtött zsenge levelei a főerek eltávolítása után túróba, vajba keverhető, és más, enyhébb ízű zöldségekkel együtt levesnek, főzeléknek is elkészíthető.
Rumex spp. – Lórom fajok (Keserűfűfélék családja – Polygonaceae) (GYN, EN)
A lórom vagy lósóska fajok a szikes pusztáktól a havasi legelőkig, a lápoktól a homokbuckákig mindenfelé termő növények, hazánkban több, mint 20 faj él. Leveleik az esetek többségében nagyok, szíves, lekerekített, nyélbe keskenyedő vagy dárdás vállúak, gyakran savanykás ízűek. Virágaik zöldessárgák, termésük 3 oldalú makkocska, melyeknek az egyes fajok pontos azonosításában van kulcsfontosságú szerepe.
A lósóska termések bakteriális eredetű, ún. nyári hasmenések megszüntetésére gyógyteának elkészítve; a gyökérdrogok emésztésre ható és bőrápoló gyógyteák, illetve készítmények összetevőjeként hasznosítható.
Étkezési célra a kellemesen savanykás ízű mezei- és juhsóska (R. acetosa L.; R. acetosella L.) levelei használhatók szomjoltónak, szendvicsekhez, vagy sóskaként elkészítve. Egyes fajok meghámozott levélnyelei a rebarbara levélnyélhez hasonlóan elkészítve fogyaszthatók.

Taraxacum officinale Weber ex Wiggers – Gyermekláncfű (Fészkesvirágzatúak családja – Asteraceae) (GYN, EN)
A gyermekláncfű vagy pongyola pitypang füves és parlagos helyeken, réteken, kaszálókon, nedves legelőkön, töltések mentén és kertekben gyakori. Gyökere hengeres, karó alakú, 10-25 cm hosszú, 1-3 cm vastag, kívül szürkésbarna, belül fehéres színű. Többfejű gyökértörzséből tőlevélrózsát és egyfészkű tőkocsányokat fejleszt. Levelei lándzsásak és fogazottak. Virágai élénksárgák, hosszú ideig nyílnak.
A gyökereket és a leveleket máj- és epeműködést serkentő, vizelethajtó, vesehomok- és vesekőképződést gátló, salaktalanító, illetve a reuma kezelését kiegészítő teakeverékek és készítmények alkotórészeként hasznosítják.
A pitypang virágaiból sok helyütt mézet készítenek, zsenge leveleit pedig salátaként fogyasztják addig, amíg azok ki nem nyílnak.

Trifolium pratense L. – Réti here (Pillangósok családja – Leguminosae) (GYN)
Nedves réteken, legelőkön, szántóföldeken és gyomtársulásokban gyakori. Felálló vagy felemelkedő szárú, 20-60 cm magas évelő növény. Levelei hármasak, a levélkék 1-3 cm hosszúak, lándzsás vagy visszás-tojásdadok, fonákukon rásimuló szőrök találhatók. A gömbös alakú, 2-4 cm átmérőjű virágfejecskében 40-80 bíborvörös vagy rózsaszín, 6-8 mm hosszú virág található. Termése hüvely.
Más here fajokkal együtt elsősorban takarmánynövényként hasznosítják. A modern fitoterápiában menopauza okozta kellemetlen panaszok (hőhullámok) mérséklésére alkalmas készítmények összetevőjeként hasznosítják.
Levelei és zsenge hajtása nyersen és főzve egyaránt ehető, magjai csíráztathatók.

Verbascum phlomoides L. – Szöszös ökörfarkkóró (Tátogatófélék családja – Scrophulariaceae) (GYN)
Mindenfelé gyakori, de leginkább legelőkön, kaszálókon, mocsárréteken, szikes és homokpusztákon tenyésző évelő növény. Az első évben megjelenő tőlevelei levélrózsát alkotnak, nyelesek, lándzsásak vagy hosszas tojásdadok, csipkés élűek. A második évben megjelenő erőteljes szára 30-200 cm magas, egyenes, nem elágazó. A hajtás felsőbb részén lévő levelek kisebbek, széles-tojásdadok és ülők. A növény minden részében molyhos-gyapjas. A virágok a hajtás csúcsán hosszú fürtben állnak. A párta kiterülő, kívül molyhosodó, fényes sárga színű. A virágokat a légutak hurutos megbetegedéseinek kezelésében, köptető és köhögéscsillapító gyógyteák, illetve szirupok alkotórészeként használják fel.

Viola tricolor L. – Háromszínű árvácska (Ibolyafélék családja – Violaceae) (GYN)
Hegyi kaszálóréteken, legelőkön, sziklagyepekben és kertekben is gyakran előforduló,  többnyire egy vagy kétéves, lágyszárú növény.
Szára felálló, 10-30 cm magas, kopasz vagy finoman molyhos, alsó levelei szívesek vagy tojásdadok, a felsők tojásdadok vagy lándzsásak, csipkések. Tavasszal vagy nyár elején nyíló virágainak szirmai kékek, ibolyaszínűek, fehérek és sárgák, egy vagy többszínűek. Termése tok.
A virágos hajtás forrázatok, főzetek és galenusi készítmények formájában légúti megbetegedéseket kísérő hurutok oldására, a szervezet salaktalanítására, érbántalmak (pl. visszérgyulladás) és egyes bőrbántalmak (pl. ekcéma, viszketés, akne) kezelésére.

 

 

 

 

Álló- és folyóvizes, vízparti- és nedves élőhelyeken

Althaea officinalis L. – Orvosi ziliz (Mályvafélék családja – Malvaceae) (GYN, EN)
Vizes élőhelyeken gyakori, 1-1,5 m magasra növő, fehér mályvaként is ismert évelő növény. Föld feletti részei csillag alakú szőrképletekkel sűrűn borítottak, emiatt bársonyos-molyhosak, leveleik puha tapintásúak. Virágaik piszkosfehérek vagy halvány rózsaszínűek és a szárak felső részén, a levelek hónaljában füzérszerűen helyezkednek el. A hurutoldó, gyulladáscsökkentő hatású gyökerét és a levelét  légutak heveny- és akut gyulladásainak, valamint az emésztőrendszer gyulladásos megbetegedéseinek kezelésére, illetve szájnyálkahártya-gyulladás és afta esetén használják fel.

Arctium lappa L. – Közönséges bojtorján (Fészkesvirágzatúak családja – Asteraceae) (GYN, FN, EN)
Erdőszéleken, vágásokban, ártereken, parlagokon, gyomtársulásokban mindenütt gyakori kétéves növény. Erőteljes, felső részén dúsan elágazó szárának magassága elérheti a 2-3 métert. Az 50 cm hosszúságot is elérő tőlevelei szíves vállúak, a fonákukon nemezesen szőrösek. Bíborszínű, gömbölyded virágai horgas fészekpikkelyű virágzatban nyílnak.
Leveleit a népi gyógyászatban elsősorban sebek, kelések és reumás bántalmak kezelésére használják. A modern fitoterápiában a gyökerét máj-, epe-, vizelet- és hashajtó, cukor- és reumás bántalmakban szenvedő betegek kiegészítő kezelésére ajánlott teakeverékek alkotórészeként hasznosítják. Emellett fontos összetevője hajápolószereknek is.
Fiatal levele spenóthoz hasonlóan elkészítve fogyasztható. Zsenge levele meghámozva salátába tehető, párolva pedig spárgaszerű étel készíthető belőle.

Drosera rotundifolia L. – Kereklevelű harmatfű (Harmatfűfélék családja – Droseraceae) (GYN)
A harmatfüvek rovarokkal táplálkozó, kozmopolita növények, de nemzetségük jelentős része a déli félteke lápjainak lakója. Nálunk az Őrség egyes láprétjein honos kereklevelű harmatfű szigorúan védett növény! Jellegzetessége, hogy levelei szélesebbek mint a hosszuk, így kerekded alakúak. A leveleket vöröslő, mirigyes szőrök (tentákulumok) borítják, amelyek a rovarok megfogására és megemésztésére szolgálnak. A termesztésből származó leveles hajtásaiból hurutoldó és köhögéscsillapító gyógyszereket készítenek.

Epilobium parviflorum Schreb.– Kisvirágú füzike (Ligetszépefélék családja – Onagraceae) (GYN)
Nádasokban, árokpartokon, patakmenti magaskórósokban, láp- és ligeterdőkben, ártéri gyomtársulásokban helyenként tömeges, 1 m magasságot is elérő évelő növény. Levelei lándzsásak, virágaik aprók, rózsaszínek.
Virágos hajtásait gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő hatásáért használják prosztatagyulladás, illetve a prosztata jóindulatú megnagyobbodásának kiegészítő kezelésére, teakeverékek és egyéb készítmények egyik összetevőjeként.

Equisetum arvense L. – Mezei zsurló (Zsurlófélék családja – Equisetaceae) (GYN)
Ligeterdőkben, nádasokban, nedves kaszálókon fellelhető, virágtalan, spórákkal szaporodó évelő növény. Vízszintes, föld alatti tarackjai több szintben helyezkednek el, belőlük kora tavasszal törnek elő a vörösesbarna, ágatlan, csúcsukon spóratermő füzért viselő termős hajtások, amelyek a tavasz végére elszáradnak. Ezt követően bújnak ki a növény ízekből álló, üreges, zöld színű, bordázott, kovaszemcséktől érdes, 30-60 cm magasra növő meddő hajtásai, melyek örvösen álló, a levelek szerepét betöltő oldalelágazásai négyélűek.
A növény meddő hajtásai vizelethajtó, salaktalanító és sebgyógyulást elősegítő anyagokat tartalmaznak, így azokat húgyhólyag- és vesemedence-gyulladás elleni teakeverékek, reuma kezelését kiegészítő anyagcsereteák és vizelethajtó teakeverékek alkotórészeként, valamint reuma elleni fürdők összetevőjeként hasznosítják.

Filipendula ulmaria (L.) Maxim – Réti legyezőfű (Rózsafélék családja – Rosaceae) (GYN)
Patakok menti magaskórós társulásokban, ligeterdőkben tenyésző,1,5-2 méter magas, felálló szárú évelő növény. Levelei egyenetlenül szárnyaltak, a végálló levélke 3-5 karéjú. A levéllemez felül sötétzöld, kopasz, fonákán világoszöld vagy fehér-molyhos. Apró, sárgásfehér virágai illatosak és arasznyi hosszú, dús, összetett ecsetvirágzatban állnak.
Virágos hajtását, gyökerét enyhe láz- és fájdalomcsillapító hatása miatt használják.

Frangula alnus L. – Kutyabenge (Bengefélék családja – Rhamnaceae) (GYN)
Liget- és láperdőkben gyakori, 4-5 méter magas cserje, vagy kis fa. Az idősebb ágak kérge barna, jellegzetes paraszemölcsökkel borított. Levelei szórtállásúak, visszás-tojásdad alakúak, ép szélűek és kopaszok. Apró zöldesfehér virágai magánosan állnak vagy kisebb csomókba rendeződnek, termése borsó nagyságú, pirosló, majd feketére érő csonthéjas bogyó.
Kérgét és az abból előállított standardizált kivonatot hashajtó készítmények összetevőjeként használják.

Humulus lupulus L. – Felfutó komló (Kenderfélék családja – Cannabaceae) (GYN, EN)
Kapaszkodó, kúszó, nem fásodó szárú, évelő, kétlaki növény. Vaskos, 20-40 cm hosszú gyökértörzséből fő-, járulékos- és tarackgyökerek erednek. Hajtásai durva, horgas szőrökkel borítottak, 20 méter hosszúra is megnőnek, jobbra csavarodottak. Átellenes állású lomblevelei tenyeresen osztottak, fogazott szélűek. Porzós virágzata bogas fürt, termős virágzata tobozszerű, sűrű állású álfüzér.
A zöldessárga állapotban gyűjtött termős virágzatait nyugtató, elalvást segítő, étvágyjavító és görcsoldó hatásai miatt használják.

Lythrum salicaria L. – Réti füzényfű (Füzényfélék családja – Lythraceae) (GYN, EN)
Nádasok, mocsár- és láprétek, patakpartok jellemző, 1,5 m magasra növő, felálló szárú évelő növénye. Levelei ülők, átellenes állásúak, lándzsásak és ép szélűek. Az álörvökben elhelyezkedő, bíborpiros vagy lila virágai tömött füzért alkotnak.
A virágos hajtása antibakteriális és összehúzó hatású, ezért más növényekkel együüt hasmenés elleni teakeverékeknek a gyakori összetevői.
Fiatal hajtásai és levelei ehetők.

Mentha aquatica L. – Vízi menta (Ajakosvirágúak családja – Lamiaceae) (GYN)
Az ország nagy részén gyakori előfordulású, szerves anyagban gazdag talajokon, lápokban, mocsarakban, ligetekben, sásosokban, nedves gyomtársulásokban tenyésző évelő, kúszó tarackos, különösen vízben föld-, illetve víz alatti indákat is hajtó növény. Puha szőrös szára   többnyire felálló, egyszerű vagy ágas, magassága elérheti a 80 cm-t. Levelei tojásdadok, elliptikusak fűrészfogasak. Virágai gömbformájú fejecskébe rendeződtek, világos ibolya vagy pirosas-lila színűek.
A népi gyógyászatban emésztési panaszok kezelésére és hurutok esetén használják.
Levelei pálinkaízesítőként, illetve üdítőitalok készítéséhez használható.

Petasites hybridus (L.) "Gaertn., B.Mey. & Scherb." Közönséges acsalapú (Fészekvirágzatúak családja – Asteraceae) (GYN)
Forrásos, vizenyős helyeken, patakok mentén helyenként tömegesen nő, az ún. magaskórós növénytársulás jellegzetes faja. Gyöktörzse vaskos, hengeres, helyenként üreges, kívül barna, belül fehéres színű, belőle ujjnyi vastag tarackoló gyökerek fejlődnek. Felálló, kerekded, szíves vállú vagy vese alakú levelei hosszú nyelűek, egyenlőtlenül fogasak, fonákjuk finom szőröktől fehéren-molyhos. Átmérőjük a fél métert is elérheti. Hússzínű termős virágzatai fürtben jelennek meg, még a levelek kifejlődése előtt, március-áprilisban. A szár kezdetben arasznyi, de a magvak beérésekor már 1 méteresre is megnyúlik. A porzós virágzatú fürt alacsonyabb és fakóbb színű.
Gyökeres gyöktörzsét és levelét görcsoldó, illetve fájdalomcsillapító hatású készítmények előállításához használják, melyek görcsös fájdalmakkal járó idegi eredetű és mozgásszervi panaszok, fejfájások, gyomor- és bélbántalmak, menstruációs zavarok és tüdőasztma kezelésére használhatók.

Populus nigra L. – Fekete nyárfa (Fűzfafélék családja – Salicaceae) (GYN)
Az ártéri ligeterdőkben gyakori, ún. puhafaligeteket alkotó, 30 m magasra is növő fa. Az idősebb fák koronája gyakran szétterülő. Törzse erőteljesen fejlett, az idősebb fáké csomóktól dudoros, mélyen barázdált. Ágai és hajtásai világosbarnák, vékonyak, a rügyek 2-4 cm hosszúak, vesszőre simulók vagy végállók, vörösesbarna színűek, hegyesek, ragadósak és gyantás illatúak. A hosszúhajtásokon ülő levelek nyelesek, 3-5 karéjúak, a levélváll lekerekített. A rövidhajtások levelei is nyelesek, alakjuk romboid vagy lekerekített háromszög. A levél széle fűrészfogas. Csüngő barkavirágzata a lombfakadás előtt, március-áprilisban nyílik.
A rügyet és kivonatait belsőleg felső légúti-, húgyúti- és prosztatagyulladások kezelésére szánt teakeverékek és készítmények alkotórészeként; külsőleg gyógyfürdők, kenőcsök és kúpok összetevőjeként bőrbántalmak illetve aranyér kezelésére, valamint reumás fájdalmak enyhítésére használják fel.

Potentilla anserina L. – Liba pimpó (Rózsafélék családja – Rosaceae) (GYN)
Libalegelőkön, mocsárréteken, kaszálókon és árokpartokon gyakran előforduló növény, Vékony, kúszó és a csomóknál legyökerező indáinak hossza elérheti a 80 cm-t. Tőlevelei 15-25 cm hosszúak, páratlanul szárnyaltak. Az élesen bevagdalt, fűrészes szélű, tojásdad alakú levélkék fonákja ezüstös, selymes-molyhos. A finom szőröktől néha a levélkék színe is molyhos. Hosszú kocsányú virágai magánosan állnak, átmérőjük 1,5-2 cm, színük fénylő aranysárga.
A virágos-leveles hajtásai gyakori összetevői a hasmenések elleni teakeverékeknek és aranyér elleni ülőfürdőknek.

Potentilla erecta (L.) Raeusch. Vérontó-pimpó (Rózsafélék családja – Rosaceae) (GYN)
Nedves kaszálókon, lápréteken és nedves hegyi réteken előforduló, elfekvő szárú, gyöktörzses évelő növény. Szára heverő vagy felálló, 10-40 cm magas. Levelei ujjasan összetettek, a levélkék durván fűrészesek, lándzsás tojásdadok. Virágaik a többi rózsafélével ellentétben nem öt, hanem többnyire négytagú, a virágszirmok élénksárga színűek.
A gyökértörzsből készült főzetek és kivonatok nem specifikus hasmenések, illetve a száj- és garatnyálkahártyák enyhe gyulladásainak kezelésére alkalmasak.

Salix alba L. – Fehér fűzfa (Fűzfafélék családja – Salicaceae) (GYN, EN)
Ártéri puhafás fűz- és nyár ligeterdőkben, de lápokon, bokorfűzesekben is gyakran megtalálható, nagy termetű, állományalkotó lombhullató fa, melynek magassága elérheti a 25 métert. Kérge repedezett, bordás. Ágai idősebb korban bókolók, vesszői vörösesek vagy zöldessárgák, simák. Levelei lándzsásak, mindkét végükön jól kihegyezettek, a levéllemez éle finoman, szabálytalanul fűrészelt, felül zöld, kopaszodó, fonákján rányomott fénylő selymes szövésű, fehérlő. Innen ered a neve.
A fűzfa vékony hajtáskérgét lázzal járó légúti megbetegedések és reumás kórfolyamatok kezelését kiegészítő teakeverékek, standardizált gyári készítmények és gyógyfürdők alkotórészeként használják.

Sanguisorba officinalis L. – Őszi vérfű (Rózsafélék családja – Rosaceae) (GYN, EN)
Karcsú termetű, 1 m-es magasságot is elérő lágyszárú évelő növény, mellyel főként nedves réteken, lápokon és láposodó kaszálóréteken találkozhatunk. Tőlevélrózsát alkotó levelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék 2-5 cm hosszúak, elliptikusak vagy lándzsásak, csipkés fűrészes szélűek. A levelek a fonákukon kékes-, színükön pedig sötétzöldek. Karmazsinpiros virágai hosszú kocsány csúcsán 1-3 cm hosszúak fejecskébe rendeződtek.
A leveleit elsősorban hasmenés elleni teakeverékek egyik alkotójaként hasznosíthatjuk.
A virágzás előtt szedett levelei és hajtásai nyersen salátákba, túrókba és krémekbe tehető, vagy főzeléknek és leveseknek lehet az egyik összetevője.

Solidago gigantea Ait. – Magas aranyvessző (Fészkesvirágzatúak családja – Asteraceae) (GYN, EN)
A múlt század közepe táján került Észak-Amerikából dísznövényként hazánkba. Ma már tömegesen előforduló és különböző növénytársulások (pl. liget- és láperdők, magaskórós társulások, árterek) meghatározó alkotóelemévé vált. Szára eléri a 2 métert, dúsan leveles, csak a virágzatban ágazik el. Levelei szórt állásúak, lándzsásak, felső részükön élesen fűrészesek, alsó részükön épek. Apró sárga virágfészkei egyoldalra hajló bugás virágzatot alkotnak.
A virágos hajtásokat bakteriális eredetű húgyúti fertőzések, vesehomok és vesekő, kórosan magas vérnyomás, valamint reumás megbetegedések kezelését kiegészítő anyagcsereteák és gyári készítmények alkotórészeként használják.
Zsenge levelei és hajtásvégei nyersen vagy főzve ehetők.

Symphytum officinale L. – Fekete nadálytő (Érdeslevelűek családja – Boraginaceae) (GYN)
Nedves kaszálókon, mocsárréteken, patakok és árkok mentén gyakori évelő növény. Vaskos, többfejű gyökértörzséből répaszerűen megvastagodó, kívül fekete, belül piszkosfehér, nyálkás gyökerek erednek. Szára felálló, magassága elérheti az 1 métert.  Tőlevelei 15-30 cm hosszúak, a szárlevelek ennél kisebbek, lándzsás-tojásdadok, hullámos élűek. Az egész növény merev, egyenes serteszőrökkel borított. A kunkorvirágzatban álló sötétbíbor, piszkos rózsaszín vagy ritkábban fehér virágok pártája harang alakú, lecsüngő.
A nadály gyökereit sérülések nyomán keletkező véraláfutások és izzadmányok, ínhüvelygyulladás, valamint nehezen gyógyuló sebek kezelésére, gyökérkivonatot és/vagy allantoint tartalmazó készítmények formájában. A gyökér- és levélkivonatokat különféle kozmetikai készítmények (pl. krémek, testápolók, hajápoló szerek, szemcseppek) hatóanyagaként is felhasználják.

Tanacetum vulgare L. Féregűző varádics (Fészekvirágzatúak családja Asteraceae) (GYN)
Jellegzetesen erős, aromás illatú, nem elágazó szárú, évelő növény, melynek magassága  elérheti a 1,5 métert. Levelei mirigyesek, szőrösek, szárnyasan szeldeltek, a szárnyak fűrészesek. A 0,5-1,2 cm átmérőjű virágfészkei tömött, dús sátorban állnak, a nyelves sugárvirágok teljesen hiányoznak, a csöves virágok sötétsárgák.
A népi gyógyászatban a megszárított földfeletti részeit porrá törték és bélgiliszták elhajtására fogyasztották. A modern fitoterápiában hasonló célra a mérgező hatású tujont nem tartalmazó illóolaját használják. Az öngyógyításban kerülni kell a használatát!

Tussilago farfara L. – Lókörmű martilapú (Fészekvirágzatúak családja – Asteracae) (GYN)
Egyike a legkorábban virágzó hazai növényeinknek, mellyel a homokterületeket kivéve az ország minden részében találkozhatunk. Leginkább a hordaléktalajok, iszapi gyomtársulások és árokpartok jellemző növénye. Szárai 10-30 cm magasak, pikkelylevelesek, piroslók, melyeknek csúcsán gyakran már februárban megjelennek a magánosan álló, élénksárga, 2-3 cm átmérőjű, illatos fészekvirágzatok. Termése bóbitás kaszat. A virágzást követően kihajtó levelei 10-25 cm szélesek, szíves kerekdedek, enyhén karéjosak, széleik fogazottak. A levelek színe sötétzöld, fonákjuk szőröktől fehéren molyhos.
A leveleket hurutoldó és köhögéscsillapító teakeverékek, illetve szájüregi gyulladások kezelésére ajánlott öblögető keverékek alkotórészeként használják, ma már egyre ritkábban.
Leveleit egyes vidékeken töltött káposzta készítéshez is felhasználják, ami a májkárosító pirrolizidin alkaloidok miatt veszélyes lehet, különösen akkor, ha a levelekből rendszeresen és nagyobb mennyiséget fogyasztanak el.

Urtica dioica L. – Nagy csalán (Csalánfélék családja – Urticaceae)
Hazánkban mindenütt közönséges és gyakori évelő növény. Jellegzetes és tömeges aljnövényzete a liget-, láp- és szurdokerdőknek, valamint a száraz tölgyeseknek. Rendszerint kétlaki, de vegyes virágú példányai is előfordulhatnak. Magassága elérheti a 2 métert. Az egész növény élénkzöld színű, csalánszőrökkel sűrűn borított. Keresztben átellenesen álló levelei nyelesek, szíves tojásdadok, hosszan kihegyezettek, durván fűrészesek. A hímvirágok felálló, rövid oldalágas, a nővirágok hosszabb oldalágú füzérekben állnak.
A leveleket reumás megbetegedések, a gyökereket prosztatabántalmak (prosztatagyulladás és a prosztata jóindulatú megnagyobbodás) kezelésére alkalmas gyógyteakeverékek és készítmények alkotórészeként használják fel.
A vitaminokban gazdag, zsenge leveleiből és fiatal hajtásaiból tojásos ételek, főzelék és leves készíthető, illetve a spenóthoz hasonlóan tésztákba is keverhetők.

Viscum album L. – Fehér fagyöngy (Fagyöngyfélék családja – Loranthaceae)(GYN)
Több erdőalkotó fafajon és termesztett gyümölcsfán félélősködő életmódot folytató, gömbölyded alakú, párás klímát kedvelő örökzöld cserje. Előfordulása domb- és hegyvidékeinken gyakori. Leggyakoribb gazdanövényei: alma, nyár, fűz, hárs, vadkörte, vadgesztenye, juhar, magas kőris és erdei fenyő. Ágai 50-100 cm hosszúak, villásan elágazók, gömbölyű bokrot képeznek. Levelei keresztben átellenesen vagy örvösen állnak, bőrneműek, vastagok, hosszúkás-tojásdadok vagy lándzsásak, ép szélűek, kopaszok. Apró, sárga kétlaki virágai március-májusban nyílnak. Termése borsó nagyságú, gömbös, áttetsző fehér bogyó.
Leveles hajtásait standardizált gyári készítmények formájában kórosan magas vérnyomás, degeneratív ízületi gyulladások és daganatos megbetegedések kezelésére, illetve a szervezet védekezőképességének fokozására; gyógyteának elkészítve pedig más drogokkal együtt az enyhén emelkedett vérnyomás csökkentésére használják.

   

 

 

Szántóföldeken, szőlőkben, kertekben, parlagokon, gyomtársulásokban, utak mentén

Aesculus hippocastanum L. – Vadgesztenye (Vadgesztenyefélék családja – Hippocastanaceae) (GYN)
Nagy termetű, nálunk nem honos, díszfaként ültetett lomhullató fa. A gyulladáscsökkentő és izzadmányok képződését mérséklő hatású szaponinokat tartalmazó magvakból előállított gyári készítményeket visszérgyulladás, visszeres lábszárfekély, aranyér, műtétek utáni ödémák, mozgásszervi panaszok és kozmetikai jellegű érpanaszok kezelésére használják. A magvakból régebben, ínséges időkben a szaponinok kimosása után emberi fogyasztásra alkalmas lisztet készítettek.

Capsella bursa-pastoris.(L.) Medic. – Pásztortáska (Keresztesvirágúak családja – Brassicaceae) (GYN, EN)
Egy- vagy kétéves kozmopolita növény, útszéleken, gyomtársulásokban bárhol előfordul. Szárának magassága elérheti az 50-70 cm-t. A szárlevelek kisebbek, nyeletlenek, ülők és fülesek. Az egész növény kopasz vagy enyhén szőrözött. Virágai aprók, négyszirmúak, piszkosfehérek, melyekből visszás háromszög alakú becők fejlődnek. Virágos hajtását méhre ható, vérzéscsillapító és vizelethajtó készítményekben használják, de hatása önmagában nem megbízható.
Fiatal hajtása egyes vidékeken gyerekcsemege. A fiatal tőlevélrózsa levelekből saláta és főzelék is készíthető.

Chelidonium majus L. – Vérehulló fecskefű (Mákfélék családja – Papavearaceae) (GYN)
Gyomtársulásokban, parlagokon, ártéri ligetekben, sziklás erdőkben, szemétdombokon és falak tövében tenyésző gyakori, minden részében erős szagú és narancssárga színű tejnedvet tartalmazó évelő növény. Szára 30-90 cm magas, felálló, elágazó és erősen szőrözött. Levelei szárnyasan szeldeltek, hasogatottak, durván csipkés élűek, fonákukon kékes árnyalatúak. Virágzata ernyőszerű, a szirmok színe élénksárga. Friss tejnedve szemölcsirtó hatású, ezért azok ecsetelésére használható. Görcsoldó hatású anyagokat tartalmazó virágos hajtásait epebántalmak és vesepanaszok kezelésére használt gyógyteák alkotórészeként hasznosítják.

Cichorium intybus L. - mezei katáng (Fészkesvirágzatúak családja – Asteraceae) (GYN, EN)
Utak szélén, árokpartokon, parlagokon, gyomtársulásokban, löszpusztákon, sziken vagy gyomtársulásokban mindenütt megtalálható évelő növény. Szára merev, dúsan elágazó, magassága eléheti a 1,5 métert. Levelei tojásdadok vagy lándzsásak. A szétálló ágak csúcsain, a levelek hónaljában elhelyezkedő fészekvirágzatai élénkkékek.
Virágos hajtásait és gyökereit máj- és epebántalmak kezelésére, gyógyteákban és egyéb összetett készítmények alkotórészeként használják fel. A vastagabb gyökerű alfaját a ,,cikóriatermesztésre" használják.
Tőlevelei, illetve a gyökere nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. Megpirított gyökere kávépótlószerként is használható.

Malva sylvestris L. – Erdei mályva (Mályvafélék családja – Malvaceae) (GYN, EN)
Hazánkban szinte mindenütt megtalálható kétéves vagy évelő, 1,5 m magasra is megnövő, bársonyosan szőrös növény. Szórtállású levelei kerekdedek vagy vese alakúak, többnyire karéjozottak. A virágok a levelek hónaljában csomókban állnak, a szirmok rózsaszínűek, bíborosak, sötétebb erezettel. Rendszerint egész nyáron át folyamatosan nyílnak. Termése cikkekre hasadó korong (papsajt).
Virágját és levelét köptető, köhögéscsillapító hatásai miatt hasznosítják a fitoterápiában, többnyire teakeverékek egyik alkotórészeként.
Zsenge leveleiből leves és főzelék készíthető, virágaival pedig túrók és fűszeres krémek díszíthetők.

Matricaria recutita L. Orvosi székfű (Fészekvirágzatúak családja – Asteraceae) (GYN)
Többnyire kamillaként ismert, vetésekben, utak mentén gyakori, bokros növésű, felálló vagy elfekvő szárú, egyéves növény. Magassága a termőhelytől függően 10-60 cm között változhat. Levelei 2-3-szorosan szárnyaltak, a cimpák szálas-fonalasak. A belül üreges virágzati vacok kúp alakú, a fészek csöves virágai sárgák, sugárvirágai fehérek.
Virágzatát és a belőle készült kivonatokat a gyomor- és a bél-, a felső légutak-, illetve a szájüreg gyulladásos folyamatainak kezelésére gyógyteának vagy öblögetőszernek elkészítve, illetve kenőcsök hatóanyagaként nehezen gyógyuló sebek (fekélyek, ekcémák) és reumatikus bántalmak kezelésére; az illóolaját pedig mozgásszerv- és bőrbetegségek kezelésére szánt gyulladáscsökkentő hatású összetételekben, valamint kozmetikai készítmények (például babaápoló termékek) hatóanyagaként használják fel.

Oenothera biennis L. Parlagi ligetszépe (Ligetszépefélék családja – Onagreaceae) (GYN)
Az országban szinte mindenütt gyakori előfordulású, leginkább töltéseken, parlagokon, ártereken, homoki gyepekben, útszéleken és gyomtársulásokban tenyésző kétéves vagy évelő növény, melynek magassága elérheti az 1,5 m-t. Szára egyenes, nem vagy csak kevéssé elágazó, pelyhesen szőrös. Tőlevelei visszástojásdadok, épszélűek vagy fogacskásak, talajra nyomottak, a virágzás idejére már elszáradnak. Szórt állású szárlevelei hosszúkás-lándzsásak, rövid nyelűek vagy nyeletlenek, középereik vörösek. A szár vagy az ágak csúcsán füzérbe rendeződött virágai sárgák, estefelé és éjszaka nyílnak. Termése 2-3 cm hosszú, négyélű, szőrös, sokmagvú tok, apró magvai feketék.
A magvaiból kinyert zsíros olajat gyári készítmények (étrend-kiegészítő, gyógytermék) formájában érelmeszesedés, emlőfájdalom, menstruációt megelőző tünetegyüttes, mozgásszervi panaszok és bőrbetegségek (pl. allergiás bőrgyulladás) kiegészítő kezelésére, valamint kozmetikai készítmények vivő- és/vagy hatóanyagaként használják fel.

Papaver rhoeas L. Pipacs (Mákfélék családja – Papaveraceae) (GYN, EN)
Áttelelő egyéves növény. Gyakori szántóföldi gyom, de gyomtársulásokban, útszéleken, töltéseken, parlagokon, szikes és löszpusztagyepekben is közönséges. Gyökere kevéssé elágazó, hengeres alakú karógyökér. Szára 15-90 cm magas, többnyire erősen bokrosodó, merev szőröktől érdes, tejnedvet tartalmaz. Levelei 1-2-szeresen szárnyaltak, a levélszeletek durván fogazottak. A 8-10 cm átmérőjű, tűzpiros virágok a levelek hónaljából eredő kocsányon bókolnak, majd felegyenesednek. Termése tojásdad, többrekeszű és sokmagvú tok.
A népi gyógyászatban köhögéscsillapításra és álmatlanság ellen ajánlották, manapság inkább csak a teakeverékek küllemét javítják a pipacs szirmaival.
A sziromlevelekből kellemes ízű szörp készíthető.

Polygonum aviculare L. – Madár-porcsinkeserűfű (Keserűfűfélék családja – Polygonaceae) (GYN, EN)
Egyike a legelterjedtebb gyomnövényeinknek, mellyel főként szántóföldeken, gyomtársulásokban és utak mentén találkozhatunk.  Szárai rendszerint elfekvőek, csomósak, hosszuk elérheti a 60 cm-t is. Levelei szórt állásúak, tojásdad-lándzsásak, épszélűek. A levelek alapja fehéres-hártyás, körülöleli a szárat. A felső levelek hónaljában kettesével-ötösével ülnek az apró, zöldesfehér, rózsaszín vagy pirosas virágai, melyek a nyár elejétől az ősz végéig folyamatosan nyílnak.
A virágos-leveles hajtásait belsőleg hurutos légúti megbetegedések és hasmenések elleni teák összetevőjeként, valamint gyomor- és bélfekélyek kiegészítő kezelésére szánt teakeverékek alkotórészeként; külsőleg gargalizáló szerek és aranyér elleni fürdők egyik összetevőjeként hasznosítják.
Savanykás ízű levelét, hajtását salátának és főzeléknek elkészítve egyaránt fogyasztják.

Portulaca oleracea L. – Kövér porcsin (Porcsinfélék családja – Portulacaceae) (GYN, EN)
Egyéves, 15-30 cm magas, pozsgás növény, ami a homokterület egyik leggyakoribb gyomnövénye, mellyel kapásokban, tarlókon, tarlóhántásokon és kötöttebb talajú kertekben is találkozhatunk. Húsos, hengeres, heverő szára tőből dúsan elágazó, 10-40 cm hosszú, rendszerint földre fekvő hajtásai kerek foltot képeznek. Levelei ülök, ékvállból visszás tojásdadok vagy lapát alakúak és a szárhoz hasonlóan pozsgásak. Apró sárga virágai ülők és az ágak csúcsán vagy az elágazások villáiban egyesével vagy -2-3-asával állnak, a fagyokig nyílnak.
Leveles hajtásai antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító hatású.
Savanykás levele salátaként, főzeléknek elkészítve fogyasztható, télire pedig lesózva, ecettel vagy borral felöntve tartósítható.

Stellaria media (L.) Vill. – Közönséges tyúkhúr (Szegfűfélék családja – Caryophyllaceae) (GYN, EN)
Egyéves, ősszel csírázva áttelelő növény. Mindenütt gyakori, szántóföldeken, kertekben és nedves réteken tömegesen található. Szára felálló vagy lecsepült, elágazó, 10-50 cm magas. Átellenesen álló levelei tojásdadok, az alsók nyelesek, a felsők ülők, húsosak, ép szélűek, kopaszok. Apró virágai átmérőjűek, sugarasak, fehér színűek. Tavasztól őszig folyamatosan virágzik.
Virágos hajtásai enyhe vizelethajtó és vércukorszint csökkentő hatásúak, ezért anyagcsereteáknak lehet az egyik összetevője.
Leveles hajtásaiból leves, főzelék és saláta készíthető.

Taraxacum officinale Weber ex Wiggers – Gyermekláncfű (Fészkesvirágzatúak családja – Asteraceae) (GYN, EN)
A gyermekláncfű vagy pongyola pitypang füves és parlagos helyeken, réteken, kaszálókon, nedves legelőkön, töltések mentén és kertekben gyakori. Gyökere hengeres, karó alakú, 10-25 cm hosszú, 1-3 cm vastag, kívül szürkésbarna, belül fehéres színű. Többfejű gyökértörzséből tőlevélrózsát és egyfészkű tőkocsányokat fejleszt. Levelei lándzsásak és fogazottak. Virágai élénksárgák, hosszú ideig nyílnak.
A gyökereket és a leveleket máj- és epeműködést serkentő, vizelethajtó, vesehomok- és vesekőképződést gátló, salaktalanító, illetve a reuma kezelését kiegészítő teakeverékek és készítmények alkotórészeként hasznosítják.
A pitypang virágaiból sok helyütt mézet készítenek, zsenge leveleit pedig salátaként fogyasztják addig, amíg azok ki nem nyílnak.