Az Őrség flórájáról

 

Az ország egyik kiemelkedő fontosságú turisztikai térsége a hazánk délnyugati határszélein elhelyezkedő, „gyantásországnak” is nevezett Őrség. E tájak változatosságában, néprajzi- és egyéb kulturális értékekben gazdag országrészünk falvaiban, községeiben, illetve városaiban csodálatos kirándulóhelyek, szebbnél-szebb szálláshelyek és kitűnő programok várják az ide látogatókat, akik bőséges információkkal ellátott tanösvényeket végigjárva ismerkedhetnek meg az Őrség gyógy- és ehető vadnövényeivel, illetve a csak itt élő és emiatt szigorú védelemre szoruló növényeivel. Az ide látogató vendégek vásárokban és piacokon  kóstolhatják  meg az őrségi emberek kézműves termékeit és változatosan elkészített ételeit (lekvárokat, szörpöket, likőröket, pálinkákat, tökkel és hajdinával készült ételeket, méhészeti termékeket stb.), és fesztiválokon találkozhatnak a legfontosabb őrségi növényekhez kapcsolódó hagyományokkal (2015 őszén 12. alkalommal rendezik meg a tökfesztivált).

Az Őrség botanikai értékeinek feltárásában olyan nemzetközi hírű botanikusok vettek részt, mint Borbás Vince, Boros Ádám, Borhidi Attila és Pócs Tamás. Az általuk és mások által végzett növénytársulástani vizsgálatokból tudhatjuk meg, hogy itt elegyes- vagy elegyetlen erdei fenyveseket, nyíres-csarabos fenyéreket, gyertyános tölgyeseket, bükkösöket, száraz kaszálóréteket, lápréteket és lápokat egyaránt találhatunk.

E földrajzi- és néprajzi tájegység rendkívül gazdag gyógynövényekben és az itt élő emberek mindennapi életéhez a gyógyhatású élelmiszerek fogyasztása mellett mindig is hozzátartozott a gyógynövények gyűjtése és használata. Itt olyan gyógynövényeket találhatunk, melyeknek adott részei a természetes állomány veszélyeztetése nélkül gyűjthetők (pl. erdei- és lucfenyő, hársfa, fekete bodza, réti legyezőfű, réti füzény, ezerjófű); olyanokat, amelyek előfordulása viszonylag gyakori (pl. csarab); és amelyek az országban szinte csak itt találhatók meg (pl. kereklevelű harmatfű – lásd a szőcei lápréten), ezért szigorú védelemre szorulnak.

A gyógynövények mellett ehető vadnövényekben is bővelkedik a táj, kora tavasztól késő őszig kínálva a növények virágait, leveleit, zsenge hajtásait és terméseit. Az ehető vadnövényekre példaként említhető a csalán, a mezei sóska, a fehér libatop, a hagymaszagú kányazsombor, az erdei angyalgyökér, az őszi vérfű, a gyermekláncfű, valamint a csipkebogyó, a szeder és a galagonya. Ezek egy részét gyógynövényként is hasznosítjuk.
(A képeket Babulka Péter, Hajdúné Molnár Katalin és Kovács Sándor készítette.)